A Duna menti föld izgalmas történeteket mesél.

Az emberek évezredek óta telepedtek le ezen a termékeny földön. Temetkezési halmok és leletek mesélnek ezekről az időkről. A nagyriedenthali rejtélyes földistállók, amelyeket később menedékként és szabadulószobaként használtak, szintén a megtelepedés hosszú történetére utalnak.

Római emlékek

A föld stratégiai szempontból értékes volt a rómaiak számára. A Duna képezte a természetes határt, a limes-t az északon élő germán "barbárokkal" szemben. Ennek eredményeként a Duna mentén mindenütt nagy római táborok és
városok épültek.

Tulln 2000 évvel ezelőtt Comagena lovastábora volt. A többszintes római torony, más néven a Sótorony, valamint a Tullni Római Múzeumban kiállított eredeti tárgyak és képek ma is láthatók.

Traismauerben a hatalmas római kapu és az Éhségtorony az Augustianis római lovas erődre emlékeztet. Zeiselmauerben, az egykor Cannabiaca, a Burgus és egy legyezőtorony maradványai szintén római kori tanúságtételek.

Az oberstockstall-i alkimista

1980-ban az oberstockstall-i várkastély kápolnájának egyik mellékhelyiségében véletlenül felfedezték egy 16. század közepéről származó alkímiai-metallurgiai laboratórium leltárát.

A lelet történelmi szenzációnak számít, és a világ legjelentősebb alkimista laboratórium felfedezésének tartják.

Oberstockstall alkimistája rendkívül sokoldalú kohász lehetett. A Kirchberg am Wagramban található "Altes Rathaus" múzeumban számos kiállítási tárgy látható.

Legendák és mítoszok

A legenda szerint a korneuburgi kukoricapiacok egykor számtalan patkányt vonzottak. Egy fuvolaművész bizonyult megmentőnek, aki a rágcsálókat a Dunába csalogatta, ahol azok megfulladtak. Mivel a férfi nem kapta meg a beígért jutalmat, egy évvel később a város összes gyermekét a folyóhoz irányította, és elrabolta őket. Ma a Rathausplatzon álló"Patkányfogó-kút" emlékezik meg erről az eseményről.

A klosterneuburgi fátyollegenda szerint a kolostor alapítója, Leopold III. Ágnes márki feleségének, Leopold Ágnesnek a Leopoldshegyen tartott esküvője napján egy erős széllökés letépte a menyasszonyi fátylat a fejéről, amely elrepült, és nem találták meg. Kilenc évvel később Leopold megtalálta a fehér fátylat sértetlenül, és ezen a helyen alapította meg a Klosterneuburgi apátságot.